Az utolsó képek...

Egészen sok idő eltelt a camino óta... Volt ideje ülepedni. Azóta már turistaként is mutatkoztam a világban, és meg kell mondanom, zarándoknak lenni felemelőbb érzés.

A tudat, hogy Te mindig továbbmész, és nem ragadsz ott egy városban sem; hogy Te kicsit más okból indulsz el, mint hogy kulturális látnivalókat láss; hogy nincs szükséged külső sallangokra, hogy értékeljenek az emberek.

A belga férfi gyaloglótársam, Marc - kezd úgy tűnni - tényleg igazat mondott, pedig nem hittem el Neki:

"Ha egyszer elindulsz zarándokolni, onnantól fogva örökre zarándok maradsz a lelkedben, és mindig szükséged lesz arra, hogy csak menj."

És őszintén... Baromira hiányzik.

Ígéretem szerint a képek.

még 86,963 km Finisterráig.

 ezért a fotóért megmásztam egy két méter magas kőfalat:D igazi fésűskagylóval volt kirakva az EGÉSZ oldal...

 egy másik háznál. szép nem?:)

előző kerítés, közelről. 

 kaktuszmakró.

egy fura szobor: az apa elmenne a háztól, de a lába földbe gyökerezik, egyik gyermeke visszatartja, a másik az anyával együtt búsul. 

ilyen gyönyörűséges erdőkön vezetett erre az utunk 

a fiú kézzel kongatta meg a harangot, mindig csak egyszer, de kb. másfél-két percenként. fogalmam sincs, miért volt ez jó, de én mindig szívbajt kaptam. 

 az első napi "szükségszállás", régebben iskola volt. mint egy kísértetház.:D

másnap reggel, belülről. 

tájak. (azt hiszem már ez is a tenger volt) 

 utolsó reggel... ködön túli napfelkelte.

 az út.

volt egy szakasz, gyönyörű pókhálókkal, például ez. 

 és ez....

 ilyen sűrűn voltak. Számomra különleges látvány.:)

 felhő a völgyben

 kis csapatunk 3 tagja, az óceán előtt.:)

 ezen a párkányon ettünk, Cee városka egyik szabadstrandján. íme, a cuccom, ahogy aznap szállítottam.

valami érdekes virág 

 4552 GDP :DD

az már Finisterra!:) 

 Pózolj, sirály!

 egy zarándokszobor, majdnem a legvégén.

Pózolj, Adél! (erre bevágok egy kissé vicces vigyort...) 

mind a négyen rajta vannak:) baktatunk a 0. kilométerkő és a világítótorony, azaz a kontinens legnyugatibb csücske felé. Sok volt a gazdag autós turista, mellesleg nem volt kellemes ezen autók mellett, az út szélén bandukolni. 

És íme.... a 0. kilométer. A kezdet után 900 kilométerrel véget ért az út.

 a strandpapucsos-nagy autós turista családok kissé megütközve néztek minket, hogyan vagyunk képesek több tíz fényképet készíteni, és negyed órát eltölteni ennél a kőnél...

én, a hűséges cuccom, és a vége. 

Ők. 

az a bizonyos világítótorony. kár, hogy épp akkor újították fel. 

mögöttem Amerika. azaz nyugat.

 sziklán merengve.

és lám, ott találkoztunk egy csomó magyarral!!:) (kivéve felső sor balról a második srác, aki szlovén volt) 

lemásztam a vízhez, és onnan visszanézve ezt láttam. A piros-fehér toronytól jobbra a sok kis színes pötty... Na, Ők a Többiek.:) 

a part. 

 Orsi a Zsolti által összeeszkábált, rögtönzött magyar zászló előtt.:)

:)) 

Ági, egy nagy mosollyal.:) 

 a naplemente legjobban sikerült képe.

elkezdtünk égetni. én kezdtem, egy fekete bugyival. 

a tűz.

utolsó kép: a hold....

Azt hiszem, ez az utolsó jelentősebb írásom itt. Ezennel befejezettnek tekintem ezt a blogot, mely teljesítette a neki kiszabott feladatot.:) (bármilyen kérdés felmerül, írjatok emailt! És ha valaki el szeretne indulni, nyugodtan írjon, szívesen segítek, ha tudok....)

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki végig követte, vagy végigolvasta (esetleg majd később végigolvassa)...

Remélem, kedvet kaptatok ahhoz, hogy Ti is elinduljatok. Bátran ajánlom, hogy merjetek belekezdeni!:)

Minden jót.:)

Adél

Még nem a vég.

Igen, igazad van, kedves Olvasó....
sajnos annyi történt, hogy két hétig nem voltunk egyáltalán internetközelben, ezáltal nem valósult meg az utolsó bejegyzés megírása. Amiért is elnézést kérek, hogy előre nem szóltam, de azért az a Finisterráig tartó 3 nap képei, és a végső írás végig tervben volt (és van). Szóval kérlek Titeket, bocsássátok meg eme türelmeteket próbára tévő vétkemet, de ígérem, még jelentkezem.....

A lezárás még nem történt meg.:)

Mindenki legyen jó, és még egy picit türelmes!:)
sok jót kívánok addig is:)
adél

Barcelona - augusztus 14-e es 15-e

Sziasztok:) Ujra Adelkent irok Nektek.
Szoval, tomoren irom a programot:
Tegnap, immaron Annaval Elindultunk, megneztuk kivulrol a Gaudi hazakat, a Casa Batllo-t es a Casa Mila-t, de egyenesen folytattuk is utunkat a Sagrada Familia fele. Ott egy kis sorban allas utan vegre bentrol is megnezhettuk. Huu....... Annyira gyonyoruek az olomuveg ablakok! Es annyira.... formabonto es uj a stilus, amit kepvisel... :) nagyo nagyon tetszik.:) Utana elindultunk a Guell parkba. Eleg nagy, es egy dombon helyezkedik el az egesz. Tele van lepcsokkel, es kulonfele kinezetu oszlopos csarnokokkal, ahol rengetegfele zenesz, vagy zenekar jatszik. Volt afrikai kurtos, jazz zenekar, szitaros, egy csellista-hegedus paros...... Szoval hu, ez is nagyon jo volt. Persze a hireas mozaikos-hullamos padokrol sem szabad megfeledkezni...:D

Este kimentunk enni, es beultunk egy etterembe megkostolni a helyi nevezetes kajat, a paella-t, tulajdonkeppen rizs (talan curry-s a szinebol itelve, de az izen nem ereztem) tenger gyumolcseivel. Setaltunk meg egy nagyot ott a La Rambla-n, es hazajottunk.

A mai napon nagyon keson keltunk, szep lassan elkeszultunk, es irany a tengerpart!:) Mivel vaarnap leven kb. semmi sincs nyitva.:) Jo sokaig oltunk, es hazafele bementunk Annanak megmutatni a Parc de Ciutadella-t, es a Diadalivet.
Most meg ki fogunk menni setalni, holnapi terv a Mont juic.
Udv.:)

Barcelona folytatas

Sziasztok mindenki, aki meg kitatroan olvassa tovabbra is a mar nem annyira Caminorol szolo bejegyzeseket!
Nagy oromunkre ma Anna is megerkezett. Kicsit kesett a randevurol, es mivel a telefonja sem mukodik az amerikai kontinensen kivul, kicsit aggodni kezdtunk mar fel 6 utan, de haromnegyed 6kor befutott 5 helyett - jobb keson, mintha meg kesobb jott volna:)
Elotte azonban Adellal el kellett ussuk az idot, ami itt Barcelonaban nem eppen tul nehez feladat.
Megtapasztaltuk reggel, mit jelent a hostel reggeli kifejezes: piritos minden mennyisegben, vajjal es lekvarral.
Kozepesen bereggelizve elindultunk, es megkerestuk a Katalonia Zenepalotat. Gyonyoru! Kivul belul diszes, mozaikos, szines, benn ragyogo hatalmas csillar - a hangversenyterembe sajnos nem mehettunk be, ott rendezvenyeket tartanak, a benti mozaikokat csak kepeslapokrol isertuk meg.
Az utcak maguk is baratsagosabbak, mint eddig barhol Europaban, talan meg az olasz kis utcak hangulata foghato ehhez. Erzekelhetoen minden mediterran : az etel, az emberek, az ido, meg az utcak is. Tele van parkkal, palmafaval, mindenhol padok, es sangriat ivo emberek, szeles utak, szokokutak.

Tegnap este kimentunk az esti Ramblara. Olyan emberszobrok vannak este, amit meg sosem lattam : 2 meternel is nagyobb sarkanylenyek, karommal, felcsatolhato szarnyakkal, penzbedobasra fotozkodhatunk veluk, mikozben megprobaljak szetcincalni a frizurankat es megfojtani kozben.

Ma a zenepalota utan a Picasso Muzeum kovetkezett. Az egyorasnak tuno sorbanallas csak 30 percesnek bizonyult es diakkedvezmennyel megeri beterni, es kivarni a sort. Picasso kek es rozsaszin, illetve kubista korszakabol lattunk kiallitast, megfuszerezve korulbelul 10 teremnyi korai vazlattal, litografiaval, szenrajzzal es olajfestmennyel. A muveszeti boltban, amit nem tudunk elkerulni a muzeum kilepesekor, Picassoval diszitett kulcstarto csak a kezdet: nyakkendo, taska, tolltarto, a legelkepeztobb megoldasu karorak es ekszerek lehettek volna a mieink igen borsos arert.
Aztan Annara varva meg setaltunk a Ramblan, nem sok ujdonsaggal talalkoztunk.

Miutan a triumvirat egyutt volt, megvacsoraztunk es nekivagtunk a zsidohegynek. Jo felora gyaloglassal feljutottunk barcelona legmagasabb pontjara ahol egy zenelo-vilagito szokokut 3000 vizsugarral szorakoztatja a bamulo nepseget. Megerne majd nappal is fellatogatni.
Holnap a Gaudi muvek kerulnek sorra, mostmar reszletesen es belulrol is.
Joejt mindenkinek!!!

Barcelona

Szia mindenki

Ezuttal Eszter jelentkezem, Adel tollaval elve egy kis barcelonai hostelbol. Mar ket napja itt vagyunk, Adel sikeresen beert idoben, es a randevunkon mindketten keses nelkul jelentunk meg a Placa de Catalunyan.
Miutan elfoglaltuk a kis kulvarosi hostelt, lementunk a strandra, jol meg is egtunk, mert itt a nap 3 es 6 kozott eros, nem 12 es 3 kozott, mint azt megszokhattuk volna.
Utana betertunk a Parc de la Ciutadellaba, megneztuk a Cascade nevu vizesest amit a romai Trvei kut mintajara keszitettek el, megneztuk az Arc de Triomf diadalivet ami az egykori vilagkiallitas kapuja volt.
Otthon a szallon a ket francia lany szobatarsunk nagyon jofej volt, de koran lfekudtunk mert Adel a buszon toltotte az ejszakat en meg a repteren.

Tegnap nagyon keson keltunk, bemetroztunk a varosba (nagyon praktikus a metyro, mindenhova el lehet vele jutni es behalozza az egesz varost es nem is draga a jegy, foleg ha 10es tombot vesz az ember, ugy jobban megeri).
Setaltunk a Ramblan, megneztuk a bazilikat, a Picasso muzeumot (csak kivulrol mert egyoras sor allt elotte), es voltunmk egy muveszeti kiallitason, ahol vegre tudtuk ervenyesiteni a nemzetkozi diakunkat es fejenkent 3 euroert Gaudi elso templomanak tevreit es magat a templomot nezhettuk meg, illetve Francois Rauzier fotos muveit, aki mindenfele montazsokkal jatszik, nagyon tetszett mindkettonknek. Probaltuk kerulni a napot, mert fajt is a fejem (lazas voltam kicsit) es a tegnapi napsokk meg nem mult el nyomtalanul.

A mai nap kikoltoztunk a szallasrol es a belvarosban vagyunk egy ugyanugy hatszemelyes szobaban. Van zarhato szekreny, minden, nagyon jo itt. Adel epp tejberizs foz.
Megcsodaltuk Gaudi ket hires hazat, a Casa Milat, es a Casa Batllot, illetve elsetaltunk a Sagrada familiahoz, amit belulrol majd Anna erkezese utan akarunk megnezni.
Mar minden ki van vilagitva, ugyhogy vacsora utan azt hiszem, irany a varos!

The end of the camino.

Meg most kepeket nem fogok feltenni, ugyanis meg at kell neznem elotte, mit tegyek fel (pl. a korulbelul 30 darab finisterra-i naplementes kepbol...)

Az utolo harom nap osszefoglalva... gyonyoru volt. Egyre burjanzobb novenyzet, csodalatos, puha fold a talpunk alatt... Es tenyleg, alig voltak zarandokok. Teljes nyugalom.

A Santiago utani elso esti szallasrol mar papirrol meg utikonyvbol elore tudtuk, hogy csak "szuksegszallas". Es mi persze kivancsian vartuk, legalabb matrac lesz-e.:D Amugy hihetetlenul megdobbentem, mikor odaerve meleg viz (!!) es csempezett padlo (en dongolt foldet kepzeltem) vart minket.:) termeszetesen matrac is volt.:)

Masnap reggel azert 8 fele el akartunk indulni, de orkanszeru szel epp csapkodta a zuhogo esot az ablakokhoz, ugyhogy valamikor 10 elott indultunk. Szerencsere ez az egesz mar nem a sietsegrol es a teljesitmenyrol szolt, igy megengedtuk magunknak, hogy keson induljunk, es kenyelmesen haladjunk. A kovetkezo szallas egy sima, normalis szallas volt, semmi emlitesre melto.

Ut kozben sokszor egyutt mentunk, sokszor ketto-harmasaval, jokat beszelgetve.:)

Es a harmadik nap delutan beertunk Finisterra-ba. Mar volt elotte is egy varos, ahol oceanpart mellett mentunk, ott a szabadstrand betonparkanyan el is koltottunk egy etkezest:)

Es vegre... befutottunk. Meglatogattuk az ottani zarandokszallast, es nagy meglepetesemre ott is kaptunk egy compostela-t. :) Aztan... irany a 0. kilometerko! Termeszetesen az abszolut legnyugatibb ponton, a vilagitotoronynal van. Oda fel kellett meg gyalogolnunk. Rengeteg turista, meg auto kozott odavergodtunk, es par percig csak neztuk neman. Hat vege. Beerkeztunk, es nem tudjuk folytatni. (furan neztek rank a strandpapucsos emberkek, ahogy ott allunk, nagy batyukkal) aztan par foto utan a sziklak fele vettuk az iranyt.
Itt talalkoztunk uj magyarokkal:) Ettunk egy jot, aztan en lemasztam egeszen a tengerig. Borzaszto meredek volt az a resz, nagyon sokat mentem lefele, de megint gyereknek ereztem magam tole:) Visszamaszas, beszelgetes utan elkezdtuk figyelni a naplementet. Igazabol nem is tudok errol tobbet mondani, mert szavakkal nem lehet visszaadni. Sok mindent ereztem, de ami az egyik legfontosabb, az a hala volt. Ugyanis aznap a kodos reggelen kertem magamban neman, hogy ha latnam a naplementet a tiszta egbolton Finisterra-ban, az lenne a legnagyobb ajandek.
Utana kovetkezett a ruhaegetes. Mivel en alapbol nem sok cuccal jottem, amik kozott voltak kolcsonkapott darabok, egy bugyimat szantam ra erre a feladatra. Ezutan meg jo sok beszelgetes mellett lassan visszamentunk kicsit, es es teto ala bekucorodtunk, hogy felavassuk a par napjka szerzett polifoamjainkat, es kinn aludjunk, ahogy azt elore is megbeszeltuk.:)
Tok jo, nem is volt hideg kinn, nagyon elvezetes volt...
Aztan masnap delelott 12 elott indult a buszom Santiagoba, onnan pedig 5/kor Barcelonaba, es kedd 9 ota barcelonaban vagyok.:)
Elnezest, majd a tobbit kesobb.
Puszi:)

25. nap: Arzua-Monte de Gozo, 26. nap: Monte de Gozo-Santiago de Compostella

Sajnalom, hogy tegnap megint nem tudtam jonni es irni... szoval:  tegnapi napon mar erzodott, hogy inkabb azt mondtuk, kenyelmesen menjunk, es nem hajtott semmi vagy bennunket, hogy siessunk.
Majdnem egesz nap egyedul mentem, a hangulat ingadozik. Inkabb erzelmek kerulnek eloterbe, mint a tiszta gondolatok.

Talaltunk egy szallast, ami egy uj lehetett, raadasul donativo...:D ettunk egy kenyelmeset, majd Markkal egy csomot sakkoztunk. Vegre talalt igy a ut vege fele egy szallason.:)

A mai napon nem indultunk koran, csak 4,5 km-t kellett tennunk, vegig ereszkedve. Erre.... kovetven a nyilakat, 2 es fel ora maszas utan (aminek az eleje egz "kikopom a tudom" jellegu emelkedovel kezdodott) ket sarga nyil eppen visszafele mutatott. A lenyeg, hogy valahol eljottunk, igy osszesen 11,5 km-t menve, 11-re beertunk a katedralishoz. Az ido pocsek, szitalo kodos eso...

Ezen a napon a leggyonyorubb elmeny a santiago-i katedralisban tartott deli mise volt... NEm tudom, tudtatok-e, de itt van egz, a vilagon egyedulallo fustolo, hatalmas, es egy kotelen log. Es a szertartas resze, hogy meggyujtjak benne a tomjent, es belengetik, de ugy, hogy keresztben az oldalhajoban majdnem a plafonig lengett, arasztva a tomeny tomjen illatot.... Gyonyoru volt.

Kivaltottuk a compostela-t, megvettem a barcelona-ba tarto buszjegyemet..... Egy jo tanacs: Ha valaki szeretne camino-zni, es barcelona-bol jon vissza a repulogepe, vegye meg honapokkal elotte a Santiago-Barcelona repjegyet, nem eri meg a busz! En azt hittem, tudom hasznalni a nemzetkozi diakigazolvanyom, es akkor vegul olcsobban kijovok a helyszinen megvett buszjeggyel, de megsem igy lett, szoval gazdasagosabban is meguszhattam volna. Es hat igen, 14 orat fogok zotyogni....

Nem tudom ma tobbet irni. A varos gyonyoru, de zavaro a sok (igazi, oldskool) turista, vagy turistacsoport.

 reggeli kod

 a Fiuk.:)

 kontraszt. a bal oldalin mentunk.

ezek a galiciai erdok sokkal jobban tetszenek, mint az otthoniak. 

Egy hatalmas aranykopes es nevetes utan:DD 

tegnap a fiuk kezdtek eloszor a sakkot 

 valahol en is ott vagyok.

orgona...

Elkovetkezendo napokban nem tudom, hogy fog sikerulni a blogolas. Kerlek ezert ne haragudjatok. Vegulis a hangzatos celallomast elertem, 26 nap alatt, serules nelkul, ennek nagyon orulok...;D

De Finisterra..... a vegso.