A tudat, hogy Te mindig továbbmész, és nem ragadsz ott egy városban sem; hogy Te kicsit más okból indulsz el, mint hogy kulturális látnivalókat láss; hogy nincs szükséged külső sallangokra, hogy értékeljenek az emberek.
A belga férfi gyaloglótársam, Marc - kezd úgy tűnni - tényleg igazat mondott, pedig nem hittem el Neki:
"Ha egyszer elindulsz zarándokolni, onnantól fogva örökre zarándok maradsz a lelkedben, és mindig szükséged lesz arra, hogy csak menj."
És őszintén... Baromira hiányzik.
Ígéretem szerint a képek.
még 86,963 km Finisterráig.
ezért a fotóért megmásztam egy két méter magas kőfalat:D igazi fésűskagylóval volt kirakva az EGÉSZ oldal...
egy másik háznál. szép nem?:)
előző kerítés, közelről.
kaktuszmakró.
egy fura szobor: az apa elmenne a háztól, de a lába földbe gyökerezik, egyik gyermeke visszatartja, a másik az anyával együtt búsul.
ilyen gyönyörűséges erdőkön vezetett erre az utunk
a fiú kézzel kongatta meg a harangot, mindig csak egyszer, de kb. másfél-két percenként. fogalmam sincs, miért volt ez jó, de én mindig szívbajt kaptam.
az első napi "szükségszállás", régebben iskola volt. mint egy kísértetház.:D
másnap reggel, belülről.
tájak. (azt hiszem már ez is a tenger volt)
utolsó reggel... ködön túli napfelkelte.
az út.
volt egy szakasz, gyönyörű pókhálókkal, például ez.
és ez....
ilyen sűrűn voltak. Számomra különleges látvány.:)
felhő a völgyben
kis csapatunk 3 tagja, az óceán előtt.:)
ezen a párkányon ettünk, Cee városka egyik szabadstrandján. íme, a cuccom, ahogy aznap szállítottam.
valami érdekes virág
4552 GDP :DD
az már Finisterra!:)
Pózolj, sirály!
egy zarándokszobor, majdnem a legvégén.
Pózolj, Adél! (erre bevágok egy kissé vicces vigyort...)
mind a négyen rajta vannak:) baktatunk a 0. kilométerkő és a világítótorony, azaz a kontinens legnyugatibb csücske felé. Sok volt a gazdag autós turista, mellesleg nem volt kellemes ezen autók mellett, az út szélén bandukolni.
És íme.... a 0. kilométer. A kezdet után 900 kilométerrel véget ért az út.
a strandpapucsos-nagy autós turista családok kissé megütközve néztek minket, hogyan vagyunk képesek több tíz fényképet készíteni, és negyed órát eltölteni ennél a kőnél...
én, a hűséges cuccom, és a vége.
Ők.
az a bizonyos világítótorony. kár, hogy épp akkor újították fel.
mögöttem Amerika. azaz nyugat.
sziklán merengve.
és lám, ott találkoztunk egy csomó magyarral!!:) (kivéve felső sor balról a második srác, aki szlovén volt)
lemásztam a vízhez, és onnan visszanézve ezt láttam. A piros-fehér toronytól jobbra a sok kis színes pötty... Na, Ők a Többiek.:)
a part.
Orsi a Zsolti által összeeszkábált, rögtönzött magyar zászló előtt.:)
:))
Ági, egy nagy mosollyal.:)
a naplemente legjobban sikerült képe.
elkezdtünk égetni. én kezdtem, egy fekete bugyival.
a tűz.
utolsó kép: a hold....
Azt hiszem, ez az utolsó jelentősebb írásom itt. Ezennel befejezettnek tekintem ezt a blogot, mely teljesítette a neki kiszabott feladatot.:) (bármilyen kérdés felmerül, írjatok emailt! És ha valaki el szeretne indulni, nyugodtan írjon, szívesen segítek, ha tudok....)
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki végig követte, vagy végigolvasta (esetleg majd később végigolvassa)...
Remélem, kedvet kaptatok ahhoz, hogy Ti is elinduljatok. Bátran ajánlom, hogy merjetek belekezdeni!:)
Minden jót.:)
Adél
