Huha... Nem is tudom, hol kezdjem.:)
reggel 6kor keltem, ingyen reggeli is volt, mondjuk nem ettem tul sokat:) 7 utan elindultam ujdonsult ismeroseimmel, ket fiatal svajci lannyal (16 es 18 evesek). A nap feladata 27 km, a legmagasabb pontja a Caminonak... 25 km emelkedes 200-rol 1400 m-re, es 2 km ereszkedes. Az elso ora utan az egyik lany tul gyorsan ment, igy en fogtam magam, es lemaradtam.:)
Eleg nehez volt ez az egesz nap... alig vartam, hogy hogy az ereszkedeshez erjek, aztan mikor meglattam, hogy milyen meredek.... :O idokozben franciakkal meg egy nemet gimnaziumi tanarral beszelgettem:)
Az ido eleg huvos volt, es vegig suru kod, meg vegig szemerkelt.... szoval az allitolagos gyonyoru panoramabol semmit nem lattam:) atlagosan 10 m-re lattam magam ele. Lehet ez furcsa, de hihetetlenul jo erzes volt egyedul menni! Elvezem, hogy nem kell varnom senkire, es meg jo9bban, hogy ram nem varnak. lattam egy csomo mindenkit, aki valakivel, vagy valakikkel megy, es foleg az emelkedos reszeknel mindig kielezodik, hogy valaki gyorsabb tempot diktal.
jaj igen, es gyonyoru viragokat latni, csodas zold a fu, es talalkoztam tehenekkel es birkakkal.:)
hihetetlenul elfaradtak az izmaim, de jo a kedvem.:) nagyon jo erzes, hogy az ember gyakran talalkozik sorstarsakkal, es mindig le lehet allni beszelgetni Vele. ha ugy akarjuk....
Szoval delutan 4kor befutottam a szallasra, tusoltam (csak huvos-langyos viz volt), pakoltam, ettem, es most itt vagyok.:)
oooo nem tudok kepet feltenni!:( nem tolti be valamiert.... na majd legkozelebb.
Adél, lehet, hogy egyszer Márkó Eszter jön majd mögötted:)
VálaszTörlésÉn simán kinézem belőle, hogy farakásnak álcázza magát a kis drága:)
Szia Adél :) Nagyon szorìtok Neked, hajrà! Anna
VálaszTörlésSziaaaa!
VálaszTörlésNagyon jó érzés olvasni a blogod, hogy a körülménykehez képest még mindig tartod a jókedved. Ahogy olvastam, hogy találkoztál tehenekkel és birkákkal látom lelki szemeim elött ahogy elbeszélgetsz velük meg mosolyogsz nekik :)
Örvendek és egyben kicsi irigység is elfog (de csak abból a szempontból), hogy annyira megtanulod értékelni a világot, de az utat, meg a megpróbáltatásokat nem irigylem, de sok sok kitartást és erőt neked a továbbiakban is.
U.i. : Ha már az ember megtanulja a fizikai világ adta apró gyönyörűségeket megcsodálni, akkor annál inkább ráhangolódik a lelki világra :)
És még valami, hogy hihetetlen nagy szeretettel olvasom a bejegyzéseid .
Puszi Neked, nagy ölelés!
Koszonom Noemi!! nagyon orulok, hogy Te is olvasol immar...:) (amugy mar akartam par napja valaszolni, de valamiert sosem engedi, hogy elkuldjem a kommentemet. most hatha...)
VálaszTörlésNagyon koszonom mindenkinek, hogy igy szurkol nekem... :)
Puszi!