Másfél nap.

Nem érzem, hogy másfél nap múlva egy elég nagy lélegzetvételű dolgot kezdek el. Még egészen benne vagyunk az utolsó teendőkben, a legfontosabbak (pénzkivétel a bankból, pénzváltás, biztosítás) még hátravannak. 

Vasárnap voltam túrázni a Bükkben, kb. 8-9 kg súllyal és ugyanazzal a táskával, amivel megyek. 16 km-t mentünk, a terep nem volt olyan nehéz, ráadásul az idő is borult volt, néhol szeles, szóval nem igazán volt meg a tikkasztó nyári hőség érzése.:D 

Igazából a hátizsák tényleg sokat jelent... Az ember, amíg nem azzal megy, nem gondolja, mennyire hátráltat, és mekkora erőfeszítésbe kerül. Bírtam vinni, ezzel nincs gond, csak a vége felé már rettentően sajgott a csuklyás izmom, és mikor letettem a zsákot, utána azt visszavenni..... Húú. Az igazi fájdalom.:) Remélem pár nap alatt hozzászokik a hátam.

Nagyon élvezem azt, mikor érzem, hogy az izmaim dolgoznak Mikor funkciójuknak megfelelően működnek, és visznek előre. Igazából a legbanálisabb, de legpontosabb leírás: érzem, hogy vannak izmaim.:D 

Mára ennyi.

[Egy hatalmas kérés Mindenki felé, aki olvas: légyszíves írjatok megjegyzést, jelezzetek, hogy lássam, kik is olvassák, és van-e értelme írnom így az út előtt is!...]