2011. szeptember 6., kedd

Az utolsó képek...

Egészen sok idő eltelt a camino óta... Volt ideje ülepedni. Azóta már turistaként is mutatkoztam a világban, és meg kell mondanom, zarándoknak lenni felemelőbb érzés.
A tudat, hogy Te mindig továbbmész, és nem ragadsz ott egy városban sem; hogy Te kicsit más okból indulsz el, mint hogy kulturális látnivalókat láss; hogy nincs szükséged külső sallangokra, hogy értékeljenek az emberek.

A belga férfi gyaloglótársam, Marc - kezd úgy tűnni - tényleg igazat mondott, pedig nem hittem el Neki:
"Ha egyszer elindulsz zarándokolni, onnantól fogva örökre zarándok maradsz a lelkedben, és mindig szükséged lesz arra, hogy csak menj."

És őszintén... Baromira hiányzik.

Ígéretem szerint a képek.
még 86,963 km Finisterráig.

 ezért a fotóért megmásztam egy két méter magas kőfalat:D igazi fésűskagylóval volt kirakva az EGÉSZ oldal...

 egy másik háznál. szép nem?:)

előző kerítés, közelről. 

 kaktuszmakró.

egy fura szobor: az apa elmenne a háztól, de a lába földbe gyökerezik, egyik gyermeke visszatartja, a másik az anyával együtt búsul. 

ilyen gyönyörűséges erdőkön vezetett erre az utunk 

a fiú kézzel kongatta meg a harangot, mindig csak egyszer, de kb. másfél-két percenként. fogalmam sincs, miért volt ez jó, de én mindig szívbajt kaptam. 

 az első napi "szükségszállás", régebben iskola volt. mint egy kísértetház.:D

másnap reggel, belülről. 

tájak. (azt hiszem már ez is a tenger volt) 

 utolsó reggel... ködön túli napfelkelte.

 az út.

volt egy szakasz, gyönyörű pókhálókkal, például ez. 

 és ez....

 ilyen sűrűn voltak. Számomra különleges látvány.:)

 felhő a völgyben

 kis csapatunk 3 tagja, az óceán előtt.:)

 ezen a párkányon ettünk, Cee városka egyik szabadstrandján. íme, a cuccom, ahogy aznap szállítottam.

valami érdekes virág 

 4552 GDP :DD

az már Finisterra!:) 

 Pózolj, sirály!

 egy zarándokszobor, majdnem a legvégén.

Pózolj, Adél! (erre bevágok egy kissé vicces vigyort...) 

mind a négyen rajta vannak:) baktatunk a 0. kilométerkő és a világítótorony, azaz a kontinens legnyugatibb csücske felé. Sok volt a gazdag autós turista, mellesleg nem volt kellemes ezen autók mellett, az út szélén bandukolni. 

És íme.... a 0. kilométer. A kezdet után 900 kilométerrel véget ért az út.

 a strandpapucsos-nagy autós turista családok kissé megütközve néztek minket, hogyan vagyunk képesek több tíz fényképet készíteni, és negyed órát eltölteni ennél a kőnél...

én, a hűséges cuccom, és a vége. 

Ők. 

az a bizonyos világítótorony. kár, hogy épp akkor újították fel. 

mögöttem Amerika. azaz nyugat.

 sziklán merengve.
és lám, ott találkoztunk egy csomó magyarral!!:) (kivéve felső sor balról a második srác, aki szlovén volt) 

lemásztam a vízhez, és onnan visszanézve ezt láttam. A piros-fehér toronytól jobbra a sok kis színes pötty... Na, Ők a Többiek.:) 

a part. 

 Orsi a Zsolti által összeeszkábált, rögtönzött magyar zászló előtt.:)

:)) 

Ági, egy nagy mosollyal.:) 

 a naplemente legjobban sikerült képe.

elkezdtünk égetni. én kezdtem, egy fekete bugyival. 

a tűz.

utolsó kép: a hold....


Azt hiszem, ez az utolsó jelentősebb írásom itt. Ezennel befejezettnek tekintem ezt a blogot, mely teljesítette a neki kiszabott feladatot.:) (bármilyen kérdés felmerül, írjatok emailt! És ha valaki el szeretne indulni, nyugodtan írjon, szívesen segítek, ha tudok....)

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki végig követte, vagy végigolvasta (esetleg majd később végigolvassa)...
Remélem, kedvet kaptatok ahhoz, hogy Ti is elinduljatok. Bátran ajánlom, hogy merjetek belekezdeni!:)


Minden jót.:)

Adél

9 megjegyzés:

  1. Tudod, Adél, meghatódtam...

    (a sziklán merengő képnél meg frászt kaptam:)

    Puszi:

    Éva

    VálaszTörlés
  2. Képzeld Adél, Finisterre nem is a kontinens legnyugatibb csücske. A megtisztelő címet kicsit délebbre, egy Cabo da Roca nevű hely viseli Portugáliában.

    VálaszTörlés
  3. Partra ért hát a zarándok,
    kialudt már a zsarátnok,
    vagy csak szunnyad, s alig várja,
    hogy karjait felé tárja
    újabb kaland, újabb tájék,
    épülésére, hogy váljék.

    VálaszTörlés
  4. Éva, nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy így végigkövetted az egészet! KÖszönöm minden egyes hozzámszólásodat, mindegyik megmelengetett, mikor olvastam:)

    Zoltán, ez egy igazán hasznos információ! kár, hogy nem Finisterra az.:( mindenesetre nekem nagy élmény volt így is az óceánba meredni.:)

    Tamás... Szépek mind, amiket írsz. Ráhangolók, merengők.
    Köszönöm.:)

    VálaszTörlés
  5. Az érdekes virág neve : Golgotavirág Passiflora Caerulea
    Tomaj

    VálaszTörlés
  6. Adél!
    Ismeretlenül is gratulálok!
    Valami fantasztikus dolgot vittél véghez!
    Köszönöm,hogy megosztottad velem(lünk).
    Sok sikert és erőt kívánok a további terveidhez!
    Azt hiszem a kitartásoddal nem lesz gond!
    Üdvözlettel Apafej

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm Tomaj, azóta igen, máshonnan is hozzájutottam (akaratomon kívül) a pontos nevéhez:)

    Kedves Apafej...:) inkább... én örülök, hogy a blogom kellemes perceket okozott másoknak, és Nektek is. Mindent nagyon köszönök! remélem, Te/Ti is elmész/elmentek ide. Rengeteg élmény sűrűsödik össze 30 napba...

    Minden jót Neked és Nektek is!:)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, hogy ebben a pár órában részese lehettem annak, ahogyan a Te szemeidben valósult meg mindaz, amire most készülök. Beleborzong az ember mindabba a kitartásba ami Benned rejlik és abba a szeretetbe ami körülvett és remélhetőleg azóta is körülvesz.

    Egy eljövendő zarándok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy volt türelmed mindehhez! És kívánom, hogy valósuljon meg az Utad! Ha csak egyszer is eljut az ember, az meghatározó lesz a Számára azután mindig....

      És nagyon köszönöm ezeket a mondatokat! Hihetetlen, mennyire jó időben tudnak érkezni az ilyenfajta szeretet-csomagok.... :)

      Törlés